Két dologhoz kell óriási merészség. Az egyik az, amikor valami nagyon újba vágsz. A másik viszont az, ha valamit le kell zárnod. Ez az a pár szó, amit az utóbbi években a legnehezebb leírnom és szinte a legtöbb fejtörést okozta, hogyan tegyem meg: augusztus 31-én bezárunk.
Megtanultam már, hogy vannak dolgok, amiket át kell engednem a profiknak.
Minden egy bejegyzéssel kezdődött és ott azonnal el is dőlt a kérdés.
A Cukker kommunikációját a kezdetektől fogva saját magunk alkottuk és görgettük. Persze-persze sok idő és energia, de azt hiszem így van igazi "íze". Ezek vagyunk mi mindenestül.
A Cukker már majdnem egy éve költözött a HSMK szomszédságába a városközpontba. 1 év, 10 millió új tapasztalat, több 100 új arc és több 1000 perc, amit veletek beszélgettem.
A Cukkernek már velejárója a gyerek vendégsereg. De köszi...jól megvagyunk velük.
Nagy talány, hogy egy-egy alkalomra ki milyen ajándékot vegyen. Nehéz eltalálni úgy, hogy minden passzoljon. Az érték, az ajándékozott ízlése, a cukiságfaktor, vagy menőségi index
Ha nem saját magam tapasztalnám, el sem hinném, hogy ilyen sztorik tényleg léteznek. - Figyelem! A szereplők és a valós személyek közötti egyezőség nem a véletlen műve -
Csilla vagyok. A Cukker üzletvezetője. Bírom a kihívásokat, a stresszt... aztán meg valamit, amivel ezt levezethetem. Biztos nem véletlen, hogy egy csomó dolog született a Cukkerben a két kezem munkájával.
… a harmadik nap, hogy zárva vagyunk. Furák a napok a kávéházi „zsizsgés” nélkül. Nem szól a zene, nincsenek ismerős arcok, és jól megszokott rendelések. Agyalok… mi hoz benneteket hozzánk. Vigyázat… kezdelek érteni Benneteket:
